Van Valami furcsa a wallboxok piacán. Minél többet nézeget az ember, annál könnyebben kezdi azt hinni, hogy egy otthoni autótöltőnek izgalmasnak kell lennie. Legyen látványos alkalmazása. Rengeteg statisztikája. Villogjon. Kommunikáljon mindennel. Mutassa meg, mikor töltöttem, mennyit töltöttem, mennyibe került, mit csinált közben a napelem, és lehetőleg még azt is, milyen idő lesz holnap.
Aztán ott van a Schneider Charge. És mintha azt mondaná: „Biztos, hogy neked minderre szükséged van?”
Őszintén szólva minél tovább foglalkoztam ezzel a wallboxszal, annál inkább megszerettem ezt a gondolkodásmódot.
Mert egy elektromosautó-töltőnek talán nem az a dolga, hogy szórakoztasson, hanem az, hogy amikor este hazaérsz, feltöltse az autódat. Másnap is. Öt év múlva is. Lehetőleg úgy, hogy közben szinte megfeledkezel róla.
És szerintem pontosan itt kezdődik a Schneider Charge története
Először is: ki áll mögötte? Ennél a wallboxnál ezt nem lehet megkerülni. A Schneider Electric nem egy elektromosautó-töltésre létrehozott startup. Nem is egy autógyártó, amely úgy döntött, készít saját wallboxot. 2008-2011 között a Peugeot-ban dolgoztam, és flottás ügyfélként számos autót vásárolt a magyarországi kirendeltségük. Így volt alkalmam megismerni, milyen nagyban is utaznak az elektromosság piacán.
Egy olyan vállalat, amelynek az egész világa az elektromos energia körül forog.
Kapcsolók. Kismegszakítók. Elosztók. Épületautomatizálás. Ipari villamos rendszerek. Energiagazdálkodás. És még hosszasan folytathatnám. Ez azért érdekes, mert a Schneider Charge-on is érződik ez a háttér.
Nem úgy közelítették meg a feladatot, hogy:
„Készítsünk egy menő elektromosautó-kiegészítőt.”
Sokkal inkább úgy, hogy:
„Van egy új, nagy teljesítményű elektromos fogyasztó a házban. Hogyan illesszük be biztonságosan az otthon villamos rendszerébe?”
A kettő között szerintem óriási különbség van.
Mit tud a Schneider Charge?
A jelenlegi Schneider Charge családban 7,4, 11 és 22 kW-os AC töltési lehetőségekkel találkozhatunk, az adott változattól és elektromos kiépítéstől függően.
Egyfázisú rendszerben 7,4 kW, háromfázisú rendszerben pedig 11 vagy akár 22 kW lehet a névleges teljesítmény.
Itt azonban ugyanazt szeretném hangsúlyozni, amit az Autel MaxiChargernél is.
Attól, hogy 22 kW-os wallboxot vásárolsz, az autód még nem feltétlenül fog 22 kW-tal tölteni. Ha a fedélzeti AC töltő maximum 11 kW-ot képes fogadni, akkor hiába áll rendelkezésre több a fal felől.
Ezért én wallbox vásárlásakor nem a legnagyobb számot keresném.
Azt keresném, amelyik az autómhoz, az otthoni hálózathoz és a következő néhány év várható igényeihez passzol. Ami nekem különösen tetszik: nem feledkeztek meg a villamos hálózatról. Ez elsőre furcsa dicséretnek tűnhet, hiszen minden wallbox a villamos hálózatra csatlakozik.
A Schneider azonban láthatóan nagyon komolyan veszi azt a problémát, hogy az elektromos autó hatalmas új fogyasztó lehet egy családi házban.
Képzelj el egy téli estét…
Megy a sütő, dolgozik a mosógép, bekapcsol a bojler, esetleg működik a hőszivattyú. Majd hazaérsz, és ráengeded az autót is a hálózatra.
Ilyenkor már nem az a kérdés, hogy tud-e 11 kW-tal tölteni a wallbox, hanem az: elbírja-e mindezt egyszerre a ház?
A Schneider Charge opcionális terhelésmenedzsmenttel együtt használható, amelynek éppen az a feladata, hogy segítsen elkerülni a rendelkezésre álló teljesítmény túllépését. Magyarán ne vágja le az áramot a rendszer.
És ez az a funkció, amely szerintem sokkal értékesebb, mint amennyire látványos.
Dinamikus terheléskezelés – miért fontosabb, mint gondolnád?
Szerintem sokan csak akkor kezdenek el ezzel foglalkozni, amikor már leverte a biztosítékot az autótöltés. Pedig érdemes előre gondolkodni. Egy intelligens terheléskezelés lényege leegyszerűsítve az, hogy a töltő nem vakon veszi fel a maximális teljesítményt.
Figyelembe lehet venni, mennyire van éppen leterhelve az otthon elektromos rendszere, és ennek megfelelően szabályozható az autó töltése. Ha sok más fogyasztó működik, visszavehet. Ha felszabadul kapacitás, ismét növelheti a töltési teljesítményt.
Nem hangzik különösebben izgalmasan. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy emiatt esetleg nem kell nagyobb hálózati teljesítményt igényelned csak azért, hogy az autó és a ház békében megférjen egymással.
7,4, 11 vagy 22 kW – melyiket választanám?
Ha ma egy átlagos magyar családi házba telepítenék wallboxot, számomra a 11 kW lenne az első kiindulópont. Nem azért, mert mindenkinél ez a tökéletes megoldás, hanem mert szerintem nagyon jó kompromisszum.
Egy nagyobb akkumulátoros elektromos autót is kényelmesen fel lehet tölteni vele egy éjszaka alatt, miközben rengeteg mai elektromos autó eleve 11 kW körüli maximális AC töltési teljesítményt támogat.
A 22 kW már speciálisabb kérdés. Ha az autód képes kihasználni, az otthoni hálózat rendelkezésre áll, és hosszú távra tervezel, lehet értelme.
De csak azért nem fizetnék többet érte, mert: „Hátha egyszer jó lesz.” Egy wallboxnál szerintem nem a maximális számot kell megvenni, hanem a megfelelő számot.
Type 2 aljzat vagy fix kábel?
A Schneider Charge ebből a szempontból is ad választási lehetőséget. Léteznek Type 2 aljzattal szerelt változatok, valamint fix Type 2 kábellel rendelkező kivitelek is. A gyártó dokumentációjában 5 és 7 méteres kábelváltozatok is szerepelnek.
Én otthon valószínűleg a fix kábeles verzió felé húznék. Miért? Kényelemből.
Hazaérek, lekapom a kábelt, bedugom, kész.
Nem kell minden este elővenni az autó saját kábelét. Persze ha többféle járművet szeretnék tölteni, vagy fontos lenne a rendezett, kábel nélküli megjelenés, az aljzatos verzió is jó döntés lehet.
Itt nincs univerzális győztes. Minden használati szokás kérdése.
A Wiser Home miatt válik igazán érdekessé a Schneider Charge
És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol a Schneider Charge több lesz egyszerű wallboxnál. A Schneider Saját Wiser Home rendszerében az otthon különböző energetikai eszközei egységesebb rendszerbe szervezhetők.
Szerintem ez hosszú távon sokkal érdekesebb, mint elsőre hangzik. Az elektromos autó ugyanis hamarosan az egyik legnagyobb villamos fogyasztó lesz rengeteg háztartásban.
Mellette ott lehet:
- a hőszivattyú,
- a klíma,
- a villanybojler,
- a napelemes rendszer,
- az energiatároló,
- és természetesen az összes hagyományos háztartási fogyasztó.
Ezeket hosszú távon nem feltétlenül érdemes különálló szigetekként kezelni. A Schneider pedig pontosan ezen a területen rendelkezik olyan háttérrel, amit nagyon kevés klasszikus wallboxgyártó mondhat el magáról.
És mi a helyzet a napelemmel?
Na, itt már óvatosabban fogalmaznék. Ha a legfontosabb célom kifejezetten az lenne, hogy minden lehetséges napelemes többletenergiát az autóba irányítsak, továbbra is megnézném a Fronius Wattpilotot vagy más, kifejezetten erre optimalizált megoldást.
A Schneider nagy erősségét én inkább a teljes otthoni energiamenedzsmentben látom. Ez nem ugyanaz.
És szerintem ezt érdemes különválasztani.
Ha valakinek már kialakult Fronius napelemes ökoszisztémája van, nem feltétlenül próbálnám mindenáron Schneiderre átcsábítani. Ha viszont most építenék egy új otthont, és már a tervezőasztalon eldönteném, hogy intelligens energiamenedzsmentet szeretnék, a Schneider megoldásai hirtelen sokkal érdekesebbé válnának.
Beépített Biztonság – itt látszik igazán, honnan jött a gyártó
Van még egy technikai részlet, amelyet nem hagynék ki. A Schneider Charge beépített 6 mA DC szivárgóáram-érzékeléssel rendelkezik.
Nem szeretném ezt túlbonyolítani. A lényeg az, hogy egy elektromos autó töltése nagy teljesítményű, tartós elektromos terhelést jelent, ezért a megfelelő érintésvédelem és villamos védelem alapvető fontosságú.
És itt szeretném újra hangsúlyozni: Egy wallboxot nem úgy vásárolunk, mint egy kenyérpirítót. A telepítés ugyanolyan fontos, mint maga a készülék. Hiába vásárolsz kiváló töltőt, ha a mögötte lévő villamos hálózat nincs megfelelően méretezve vagy védve.
Én ezért minden komoly wallbox telepítését megfelelő szakemberrel kezdeném.
Schneider Charge vagy Autel MaxiCharger?
Ez szerintem nagyon érdekes párharc, mert teljesen más filozófiát képviselnek.
Az Autelnél Azt érzem:
„Nézd meg, mennyi mindent kapsz ezért a pénzért.”
A Schneidernél pedig inkább ezt:
„Nézd meg, milyen rendszerbe kerül bele a wallbox.”
Ha az ár-érték arány és a rengeteg funkció lenne az elsődleges, valószínűleg az Autel felé húznék.
Ha viszont új házat építenék, komoly villamos infrastruktúrával és hosszú távú energiamenedzsmentben gondolkodnék, a Schneider nálam egyre előrébb kerülne.
Ezért nem szeretem egyszerűen kijelenteni, hogy egyik jobb a másiknál. Más problémát oldanak meg.
Schneider Charge vagy Wallbox Pulsar Plus?
Ez már nehezebb. Ha csak az elektromos autómat szeretném kényelmesen tölteni, a Wallbox Pulsar Plus továbbra is az egyik kedvenc választásom. Kiforrott. Egyszerű. Kifejezetten az EV-töltés köré épült.
Ha viszont azt mondanám: „Nem wallboxot választok. Az egész ház elektromos rendszerét most tervezem.” A Schneider hirtelen sokkal komolyabb ellenfél lesz. És szerintem pontosan ez mutatja meg a Charge valódi karakterét.
Kinek ajánlanám a Schneider Charge-ot?
Leginkább annak, aki hosszú távra gondolkodik.
Különösen érdekes lehet számodra, ha:
- most építesz vagy teljesen felújítasz egy családi házat;
- fontos számodra a megbízható villamosipari háttér;
- dinamikus terheléskezelést szeretnél;
- később további intelligens energetikai eszközöket építenél a rendszerbe;
- fontosabb számodra a kiszámítható működés, mint a látványos extrák;
- és olyan gyártót szeretnél, amely nemcsak wallboxokkal foglalkozik.
Ilyen felhasználónál szerintem nagyon erős jelölt.
Kinek nem ezt ajánlanám?
Ha kizárólag a lehető legjobb ár-érték arányt keresed, előbb megnézném az Autel MaxiChargert.
Ha minden technikai paraméterrel játszani szeretnél, a go-e Charger Gemini valószínűleg izgalmasabb lesz.
Ha pedig már Fronius napelemes rendszered van, a Wattpilot integrációja logikusabb választás lehet.
És akkor sem biztos, hogy ezt venném, ha kizárólag egy egyszerű, olcsó 7,4 kW-os otthoni töltőre lenne szükségem.
A Schneider Charge igazi értékét szerintem akkor kapod meg, amikor rendszerben gondolkodsz.
Van azonban egy dolog, amit vásárlás előtt ellenőriznék: A konkrét konfigurációt.
A Schneider Charge többféle teljesítményű, csatlakozású és kábelezésű változatban érhető el, ezért nem elég annyit mondani a kereskedőnek:
„Kérek egy Schneider Charge-ot.”
Érdemes előtte tisztázni:
- milyen elektromos hálózatod van,
- mekkora AC teljesítményt fogad az autód,
- kell-e dinamikus terheléskezelés,
- aljzatos vagy fix kábeles változatot szeretnél,
- és hova kerül maga a készülék.
Ha új házat építenék, vagy teljes villamos korszerűsítés előtt állnék, a Schneider Charge nálam sokkal előrébb kerülne, mint amit egy egyszerű Top 10-es rangsor sugall.
Különösen akkor, ha más Schneider megoldások is bekerülnének az épületbe.
Ha viszont csak szeretnék felszerelni egy wallboxot a meglévő garázs falára, akkor valószínűleg a Wallbox Pulsar Plus, az Autel MaxiCharger vagy a go-e Charger Gemini is erősen versenyben maradna.
És Ez nem kritika. Egyszerűen megmutatja, hogy szerintem kinek készült igazán ez a termék.
Schneider Charge vélemény – az ítéletem
A Schneider Charge nem az a wallbox, amelyről tíz perc után lelkesen mesélsz a barátaidnak. Szerintem nem is akar az lenni.
Ez inkább az a wallbox, amelyet felszereltetsz a ház falára, beállítasz, aztán néhány hét múlva már szinte megfeledkezel róla. Este csatlakoztatod az autót. Reggel feltöltve indulhatsz. Közben pedig a háttérben egy olyan gyártó technológiája dolgozik, amelynek az elektromos energia kezelése nem melléküzletág, hanem maga az alaptevékenység.
És számomra pontosan ez a Schneider Charge legnagyobb vonzereje. Nem akar feltétlenül a legizgalmasabb wallbox lenni. Megbízható része akar lenni az otthonodnak.
Egy olyan eszköz, amelyre öt vagy tíz év múlva már nem azért gondolsz jó szívvel, mert mennyi funkció szerepelt a prospektusában, hanem azért, mert egyszerűen tette a dolgát.
